Global

Ázsiában terjeszkedik a NATO – Egyre jobban beintegrálja csatlósait az USA

A NATO egyre pofátlanabbul terjeszkedik Ázsiában is. Ezzel kapcsolatban fogalmazta meg gondolatait Leonid Savin. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy például Magyarország érdekeit miben szolgálja az, hogy egy olyan katonai szövetség tagjai vagyunk, mely tőlünk ezer kilométerekre provokálja Kínát.

 

Dugin elemzése Bidenről és Trumpról: az amerikai választások a világ sorsát döntik el

Dugin elemzése Bidenről és Trumpról: az amerikai választások a világ sorsát döntik el

A közelgő amerikai elnökválasztás, amelyre 2024. november 5-én kerül sor, abszolút jelentőséggel bír. Nemcsak az Egyesült Államok, sőt az egész Nyugat, hanem az egész emberiség sorsa is nagyban függ az eredményüktől. A világ a nukleáris háború, egy teljes körű és totális harmadik világháború szélén tántorog Oroszország és a NATO-országok között, és hogy ki kerül a Fehér Ház élére a következő ciklusban, az végső soron meghatározza, hogy az emberiség létezni fog-e vagy sem.

A Negyedik Politikai Eszme nélkül a multipolarizmus üres váz

Megállapíthatjuk, hogy a Negyedik Politikai Eszme nélkül a multipolarizmus valóban üres váz. Sőt, ha a multipolarizmust megfosztjuk alapjától, attól, ami eredendően eszmei formába öntötte és létrehívta, nevezetesen a Negyedik Politikai Eszmétől (4TP), akkor a multipoláris eszme végül a 21. század legnagyobb veszedelme lesz, a kettős fekete kereszt, az Antikrisztus, amelyről maga Alekszandr Dugin is gyakran szólt írásaiban, tanításaiban, előadásaiban, vitáiban.

 

Miért tartják sorsfordítónak Tucker Carlson interjúját mind a Nyugat, mind Oroszország számára?

Miért tartják sorsfordítónak Tucker Carlson interjúját mind a Nyugat, mind Oroszország számára?

Kezdjük az egyszerűbbel: Oroszországgal. Itt Tucker Carlson az orosz társadalmon belül két poláris ellentét középpontjába került: az ideológiai hazafiak és az elit nyugatiak közé, akik mindazonáltal hűségesek Putyinhoz és a különleges katonai művelethez. A hazafiak számára Tucker Carlson egyszerűen "egy közülünk". Tradicionalista, jobboldali konzervatív és a liberalizmus határozott ellenfele. Így néznek ki az orosz cár huszonegyedik századi küldöttei.

Hierarchia, háború, Dária Dugina – Jön az új Duo Gladii

Az augusztus-szeptemberi szám központi témájának a hierarchiát szántuk, de az idők szava részben felülírta elképzeléseinket, a szerkesztőgárda ugyanis nem tudott eltekinteni a háború eseményeitől. Lapszámunkat a nagy orosz tradicionális filozófus, Alexander Dugin közelmúltban elhunyt lánya, Dária Dugina emlékének szenteltük, akit feltehetőleg ukrán terroristák küldtek a túlvilágra, egy augusztus 20-ai robbantásos merénylet során.

A posztglobalista korszak eljövetelének elkerülhetetlensége

Minél előbb felismerjük e fordulat közeledtét, annál felkészültebbek leszünk az új kihívásokkal szemben. A helyzet némileg hasonlít a Szovjetunió utolsó napjaira: a szovjet vezetés nagy többsége teljes mértékben elutasította egy új államformára, államvezetési módszerre való áttérés gondolatát; csak egy szűk réteg ismerte fel, hogy a válságot új, alternatív modell bevezetésével lehet megoldani. Egy kétpólusú világban az egyik pólus összeomlásakor a másik fogja meghatározni a világrendendet, s az összeomlott pólus kénytelen lesz elismerni a másik győzelmét, átvenni intézményrendszerét és megpróbálni asszimilálódni annak struktúrájába. Ezen folyamat vezetett a 90-es években a globalizmus kiszélesedéséhez és az egypólusú világrend kialakulásához.

Napjainkban ezen egypólusú világ omlik össze, s ezt a tényt már felismerték a világ vezető hatalmai (Kína, Oroszország, stb.), és ráeszméltek, hogy a függetlenség érdekében tett lépésekkel jobb feltételeket teremthetnek a maguk számára.  Következtetésképpen az uralkodó elit összetett problémával szembesül: választaniuk kell a semmibe vezető, összeomló modell és egy teljesen új, a régiből elemeket nem átvevő ismeretlen között. Előre lehet látni, hogy az uralkodó elit milyen kétségbeesetten fog ragaszkodni a globalizmushoz és annak struktúráihoz, még annál is jobban, mint ahogy a pártelitek ragaszkodtak a késő szovjet időszakban a kommunizmushoz, annak ellenére, hogy minden mechanizmusa, eszköze, intézménye és egész felépítése összeomlóban van.

A pestis istenei: a járványok geopolitikája és a “semmi buborékjai”

A koronavírus járvány véget vet a globalizációnak. A nyitott társadalom melegágya a betegségek terjedésének. Bárki, aki a határok megszüntetése mellett áll ki, előkészíti a terepet az emberiség teljes megsemmisítésére. Ön is mosolyoghat ezen állításokat olvasva, de a fehér HazMat (hazardous materials = ’veszélyes anyagok’ elleni – a szerk. megjegyzése) védőruhába öltözött emberek látványa lefagyasztja majd a mosolyt az Ön arcáról is. Csak az elzártság menthet meg minket. Elzártság minden értelemben: lezárt határokkal, befagyasztott gazdasággal, az áru és termékforgalom teljes leállításával. Fichte ezt nevezte „zárt kereskedelmi államnak”. George Sorost meg kellene lincselni, Fichte-nek pedig szobrot kellene állítani.  Ez volt az első lecke.

COUNTER-HEGEMONY IN THE THEORY OF THE MULTIPOLAR WORLD

Although the concept of hegemony in Critical Theory is based on Antonio Gramsci’s theory, it is necessary to distinguish this concept’s position on Gramscianism and neo-Gramscianism from how it is understood in the realist and neo-realist schools of IR.

The classical realists use the term “hegemony” in a relative sense and understand it as the “actual and substantial superiority of the potential power of any state over the potential of another one, often neighboring countries.” Hegemony might be understood as a regional phenomenon, as the determination of whether one or another political entity is considered a “hegemon” depends on scale. Thucydides introduced the term itself when he spoke of Athens and Sparta as the hegemons of the Peloponnesian War, and classical realism employs this term in the same way to this day. Such an understanding of hegemony can be described as “strategic” or “relative.”

In neo-realism, “hegemony” is understood in a global (structural) context. The main difference from classical realism lies in that “hegemony” cannot be regarded as a regional phenomenon. It is always a global one. The neorealism of K. Waltz, for example, insists that the balance of two hegemons (in a bipolar world) is the optimal structure of power balance on a world scale[ii]. R. Gilpin believes that hegemony can be combined only with unipolarity, i.e., it is possible for only a single hegemon to exist, this function today being played by the USA.

In both cases, the realists comprehend hegemony as a means of potential correlation between the potentials of different state powers. 

Gramsci's understanding of hegemony is completely different and finds itself in a completely opposite theoretical field. To avoid the misuse of this term in IR, and especially in the TMW, it is necessary to pay attention to Gramsci’s political theory, the context of which is regarded as a major priority in Critical Theory and TMW. Moreover, such an analysis will allows us to more clearly see the conceptual gap between Critical Theory and TMW.

ÉRDEMEK ÉS VÉGZETES TÉVEDÉSEK: ALEKSZANDR DUGIN

Alekszandr Dugin tehetséges szerzőként indult. Főként tradicionális tanulmányai (in Milyj Angel, Elementy) és korábbi könyvei (Az Abszolút útjai; Hyperboreai teória; Konzervatív Forradalom) tekintetében jegyezzük meg, hogy a legtöbb 1945 után született nyugati tradicionalista írásainál nagyobb megszólító erővel bírnak: élőbbek, használhatóbbak, egyszerre szimbolikusak és világosak, olykor egészen költőiek és mégis metafizikaiak. Politikai vonatkozásban Dugin fő érdeme, hogy a francia Új Jobboldal erősen intellektuális-értelmi megnyilvánulásai után, az ő politikai tanulmányaiban (in Elementy, Gyeny, Zavtra) jelent meg újra – néhány olasz és magyar kivételt leszámítva – a Julius Evola halála óta meglehetősen hiányzó, nem csupán intellektuális, hanem azzal egyidejű spirituális beállítottság. Magyar nyelven megjelent öt írása közül ez a szimbolikus vonásokban megnyilvánuló spirituális háttér talán az „Erósz lázadásá”-ban a legtranszparensebb. Így ír: „A Tradíció szerint a szexus rituális cselekedet volt, amelyben a valóság fundamentuma nyilatkozott meg. A Tradíció az erotikában mély, ontológiai doktrína tükröződését látta, és a szakrális civilizáció képviselői pontosan mint Tudást, mint Kinyilatkoztatást fogják fel azt a titkos impulzust, amely a férfi szellemi energiáját a nőhöz irányítja egy életen át... a szellem ege, megmutatkozván, ámulattal ütközik össze a matéria földjével, valami mással, mint ami ő maga; a fekete föld pedig elragadtatott rémülettel tekint a hideg égi szférák abszolút kékségére. 

ERÓS LÁZADÁSA

A szakrális szemléletmód — a Tradíció szempontjai — a cél megvalósítását illető eltérő rátekintésében különbözik a profán állásponttól; azáltal, hogy a szakrális világszemlélet mindent mint szimbólumot értelmez, amely számára nem egyoldalú, hanem valami más, ami a szellemi, metafizikai szférákra mutat. A profanizmus ellenben igyekszik a dolgokat önmagukban elegendőnek, befejezettnek tekinteni, vagy más esetekben valamely konkrét, érzékelhető szintre leszállítani, így van ez a szerelem kérdése, problematikája, illetve a szexus és az erotika esetében is, sőt mi több, amennyiben az erotika kérdését mint valami mélyet, bensőségeset és kezdettől fogva lévőt éljük át, az emberi pszichikum legalapvetőbb mechanizmusait birtokolva ebben a gigantikus hatalomban, nevezetesen a szexus szférájában, —világos, jól látható és éles a határ a szakrális és a proíán szemlélet között.

Az erotika problémája nem egyszerűen egy a problémák közül, “emberi" összefüggésben jól láthatóan központi helyet foglal el. Ezért nagyon gyakoriak az erotikával kapcsolatos kérdések, alapját képezve a fundamentális vallási, filozófiai, morális és tudományos tételeknek. A szexussal az emberi létezés legkülönbözőbb szférái kapcsolódnak össze, s nem csak a pszichoanalitikus tanok formulái óta: hasonló kapcsolatok kerültek napvilágra az emberi történet legősibb emlékeiben. Az imperátor szerelme, vagy a fáraók szexuális sajátságai nemegyszer elárulták nemcsak a politikai, hanem szellemi irányultságuk változásának történetét is. A Princípium értelmezését is “a szexuson keresztül" alkalmazták, de az istenek világához mérten. (Emlékezzünk például a trójai háború isteni előtörténetére.)

 Aközéppontban lévő erotikus tényező megértése profán álláspont esetében kimerül abban, hogy a megértéshez vezető lehetőség is kizárt. Nézeteik szerint a szexualitás mint állati megnyilvánulás, mint testiség gyakorol hatást az emberre, a gyönyörre való mély ösztöni törekvés kifejeződéseként.