A Negyedik Politikai Eszme, mint harc a liberalizmus és modernitás ellen (interjúrészlet Daria Duginával)

A Negyedik Politikai Eszme, mint harc a liberalizmus és modernitás ellen (interjúrészlet Daria Duginával)

Daria Dugina ortodox vallású újságírónő, filozófus volt, aki Platónból doktorált és apja (Alekszandr Dugin) után őt is a magas szellemi kérdések foglalkoztatták. Nem kommunista, hanem büszke, tradicionális gondolkodású orosz volt, aki élete végéig szembeszállt a nyugati romlással. 2022-ben az ukránok gyilkolták meg, amikor apját akarták volna felrobbantani.

 

Miért tartják sorsfordítónak Tucker Carlson interjúját mind a Nyugat, mind Oroszország számára?

Miért tartják sorsfordítónak Tucker Carlson interjúját mind a Nyugat, mind Oroszország számára?

Kezdjük az egyszerűbbel: Oroszországgal. Itt Tucker Carlson az orosz társadalmon belül két poláris ellentét középpontjába került: az ideológiai hazafiak és az elit nyugatiak közé, akik mindazonáltal hűségesek Putyinhoz és a különleges katonai művelethez. A hazafiak számára Tucker Carlson egyszerűen "egy közülünk". Tradicionalista, jobboldali konzervatív és a liberalizmus határozott ellenfele. Így néznek ki az orosz cár huszonegyedik századi küldöttei.

Prediktív

A palesztin felkelés Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben kezdődik. Mahmúd Abbász nem tudja megfékezni a helyzetet, és látva, hogy Izrael teljes körű népirtást hajt végre a Gázai övezetben, a palesztinok totális felkelést indítanak. Az Izraeli Védelmi Erők tovább mészárolják a civileket a Gázai övezetben. Világszerte egyre nagyobb a tiltakozás az ellen, hogy a nyugati Amerika-barát liberális elit egyöntetűen Izraelt támogatja. A Hezbollah beavatkozik, és Jordániából arab hadosztályok tömegei törik át a kordonokat a határon. Az Egyesült Államok megelőző csapásokat indít a konfliktusban egyre inkább érintett Irán ellen, Irán pedig visszavág Izraelnek. Szíria belép a háborúba, megtámadja a Golán-fennsíkot. Az egész iszlám világ gyorsan mozgósításba kezd.

 

Alexander Dugin: A “Wagnerről” és Prigozsinról

Alexander Dugin: A “Wagnerről” és Prigozsinról

Alexander Dugin,  metafizikai gondolkozó, orosz geopolitikai elemző, stratéga és író a Wagner és az orosz társadalom viszonyáról osztotta meg gondolatait, melyeket változtatás nélkül közlünk. Dugin kiválóan látja, hogy mi a gond a jelenlegi orosz társadalomban (például oligarchikus, nyugatos elit) és felvázolja az ezzel szembeni alternatívát. Mivel folyamatosan csak a nyugati média narratívája ömlik Oroszország viszonyrendszereiről, ezért elengedhetetlen a másik fél gondolatvilágának ismerete is.

HÁBORÚ-SAKK

Vizsgáljuk meg kissé közelebbről az Ukrajnában zajló háború főbb aktorait. Mindenekelőtt utaljunk a Zbigniew Brzezinski által bevezetett „geopolitikai sakktábla” metaforára. Eszerint Ukrajna és bizonyos mértékben Oroszország területe egy „sakktábla”, amelyen a globális geopolitikai konfrontáció zajlik. Magának Kijevnek, ahogy az immáron mindenki számára világos, nincs függetlensége vagy szubjektivitása: egyszerűen eszköz, amelyet a főszereplők, elsősorban az Oroszország ellen játszók saját belátásuk szerint használnak. Mint minden metaforának, az általunk itt használt „geopolitikai sakk” gondolatának is vannak gyengeségei és korlátai, de ha segít megvilágítani a történéseket, akkor a használata indokolt.

PUTYIN DOKTRÍNÁJA: KONZERVATIVIZMUS, "JOBBOLDALI ANTIKAPITALIZMUS " ÉS A NEGYEDIK POLITIKAI ESZME?

PUTYIN DOKTRÍNÁJA: KONZERVATIVIZMUS, "JOBBOLDALI ANTIKAPITALIZMUS " ÉS A NEGYEDIK POLITIKAI ESZME?

Putyin kapitalizmuskritikája a Valdai kongresszuson elhangzott felszólalása során, valamint az államfő számos más élénk színű ideológiai nyilatkozata nagyon komoly esemény. Putyin eddig pragmatikus és realista volt, és uralkodása alatt igyekezett a lehető legtávolabb maradni minden ideológiától. Ez volt a vállalati stílusa: semmi ideológiai preferencia, éppen ellenkezőleg, minden ideológiai szélsőség visszaszorítása. Ez szorosan összefügg az Egységes Oroszország eddigi teljes bizonytalanságával, ahol az eszmeiség helyén egy hatalmas fekete lyuk tátong.

Alexander Dugin: Ukrajna az „első többpólusú” konfliktus

Alexander Dugin: Ukrajna az „első többpólusú” konfliktus

Az ukrán konfliktus a világ "első többpólusú háborúja", amelyben Oroszország azért küzd, hogy minden civilizáció a saját útját választhassa, míg a Nyugat meg akarja őrizni totalitárius hegemón globalizmusát - mondta Alekszandr Dugin az RT-nek adott pénteki exkluzív interjújában. .

Hierarchia, háború, Dária Dugina – Jön az új Duo Gladii

Az augusztus-szeptemberi szám központi témájának a hierarchiát szántuk, de az idők szava részben felülírta elképzeléseinket, a szerkesztőgárda ugyanis nem tudott eltekinteni a háború eseményeitől. Lapszámunkat a nagy orosz tradicionális filozófus, Alexander Dugin közelmúltban elhunyt lánya, Dária Dugina emlékének szenteltük, akit feltehetőleg ukrán terroristák küldtek a túlvilágra, egy augusztus 20-ai robbantásos merénylet során.

FILOZÓFIAI UKRAJNA

Itt van a belső ellenség világosan megmintázott pólusa. Ők a liberális paradigma képviselői, az analitikus filozófiától a posztmodernizmuson át a kognitivistákig és transzhumanistákig. Ők azok, akik mániákusan ragaszkodnak ahhoz, hogy az embert géppé redukálják. Nem beszélve a liberális és progresszív liberálisokról, akik a „nyílt társadalom” totalitárius felfogásának, a feminizmusnak, a queer ideológiának és szubkultúrának a hívei, akik testvériségi ösztöndíjakon nevelkedtek. Ez egy tiszta „ötödik hadoszlop”, amolyan illegális oroszországi Azov zászlóalj.

A “puszta élet” elégtelensége

A túlélés a Spinoza legfontosabb fogalma. Nála ez tartamhoz és az élethez mint az önazonosság egy bizonyos ideig való megőrzésének képességéhez kapcsolódik. Képesség számára egyenlő erő. Továbbá a Nietzschére reflektáló Deleuze szerint: erő egyenlő élet. A túlélés tartós és állhatatos kitartás. A kitartás akarata. A túlélősdi életstílus, ami egyetlen dolgot céloz: a túlélést, az életet az élet kedvéért, az erőt az erő kedvéért.  Agamben, Schmitt „rendkívüli állapot” (Ernstfall) koncepciójának elemzésekor elénk tárja a „puszta élet” fogalmát. Eszerint az abszolút uralom a hatalom abszolút akarásán alapszik, amely elérte szuverenitásának végső tisztaságát. Agamben erre kiváló példát lát a koncentrációs táborok lakóiban. Ott mindenkinek egyetlen célja van: túlélni. Ez a „puszta élet” – bárminemű vertikális törekvés nélkül, aminek végletes ellenlábasa a kristálytiszta szuverenitás. Élet az élet kedvéért. Élni az életért. A megmaradás céljából megmaradni. Ez minden? Igen.

AZ INFINITEZIMÁLIS KALKULUS ALAPELVEI

René GUÉNON (1886–1951) az egyetemességében vett spirituális és metafizikai Hagyomány helyreállításának, valamint a  tradicionális létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű alakja, életművével valódi és egyetemes távlatokat nyitott meg a modern világ egyre súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára.

Dugin: A pestis istenei II. – avagy miért van velünk még a járvány?

Érdekességképpen, Nergal – a pestis istene az akkád mitológiában – leszáll a pokolra, azzal a szándékkal, hogy a fejét vegye az alvilág úrnőjének, Ereskigálnak. Ott a királynő foglyul akarta ejteni, ám Nergal kardot rántott, a hajánál fogva megragadva, rákiáltott: „És most te némber elvágom a torkodat!”  Ekkor Ereskigál, az alvilág úrnője térdre rogyott a pestis istene előtt, és könyörögve így szólt: „Akkor inkább vegyél feleségül”. Az akkád történet ezzel ér véget. De, ami érdekes, hogy Nergál a Napisten, a pestis istene, azért száll le a pokolra, hogy ott rendet tegyen, és helyre tegye az alvilág úrnőjét, aki fellázadt az isteni rend ellen.

Ez egy nagyon lényeges mítosz. A pestis okkal, valami miatt jön el – azért, hogy minket alázatosakká tegyen, hogy földi, anyagi lényünket visszategye a léthierarchiában, a teremtmények hierarchiájában a megfelelő helyre.

A posztglobalista korszak eljövetelének elkerülhetetlensége

Minél előbb felismerjük e fordulat közeledtét, annál felkészültebbek leszünk az új kihívásokkal szemben. A helyzet némileg hasonlít a Szovjetunió utolsó napjaira: a szovjet vezetés nagy többsége teljes mértékben elutasította egy új államformára, államvezetési módszerre való áttérés gondolatát; csak egy szűk réteg ismerte fel, hogy a válságot új, alternatív modell bevezetésével lehet megoldani. Egy kétpólusú világban az egyik pólus összeomlásakor a másik fogja meghatározni a világrendendet, s az összeomlott pólus kénytelen lesz elismerni a másik győzelmét, átvenni intézményrendszerét és megpróbálni asszimilálódni annak struktúrájába. Ezen folyamat vezetett a 90-es években a globalizmus kiszélesedéséhez és az egypólusú világrend kialakulásához.

Napjainkban ezen egypólusú világ omlik össze, s ezt a tényt már felismerték a világ vezető hatalmai (Kína, Oroszország, stb.), és ráeszméltek, hogy a függetlenség érdekében tett lépésekkel jobb feltételeket teremthetnek a maguk számára.  Következtetésképpen az uralkodó elit összetett problémával szembesül: választaniuk kell a semmibe vezető, összeomló modell és egy teljesen új, a régiből elemeket nem átvevő ismeretlen között. Előre lehet látni, hogy az uralkodó elit milyen kétségbeesetten fog ragaszkodni a globalizmushoz és annak struktúráihoz, még annál is jobban, mint ahogy a pártelitek ragaszkodtak a késő szovjet időszakban a kommunizmushoz, annak ellenére, hogy minden mechanizmusa, eszköze, intézménye és egész felépítése összeomlóban van.

A pestis istenei: a járványok geopolitikája és a “semmi buborékjai”

A koronavírus járvány véget vet a globalizációnak. A nyitott társadalom melegágya a betegségek terjedésének. Bárki, aki a határok megszüntetése mellett áll ki, előkészíti a terepet az emberiség teljes megsemmisítésére. Ön is mosolyoghat ezen állításokat olvasva, de a fehér HazMat (hazardous materials = ’veszélyes anyagok’ elleni – a szerk. megjegyzése) védőruhába öltözött emberek látványa lefagyasztja majd a mosolyt az Ön arcáról is. Csak az elzártság menthet meg minket. Elzártság minden értelemben: lezárt határokkal, befagyasztott gazdasággal, az áru és termékforgalom teljes leállításával. Fichte ezt nevezte „zárt kereskedelmi államnak”. George Sorost meg kellene lincselni, Fichte-nek pedig szobrot kellene állítani.  Ez volt az első lecke.

A negyedik politikai eszme, Baranyi Tibor Imre könyvbemutató előadása

A  modern kor összes politikai rendszerét három különböző ideológia szülte: az első és legrégibb a liberáldemokrácia, a második a marxizmus, a harmadik pedig a fasizmus. Az utóbbi kettő megbukott, s eltűnt a történelemből, az első pedig nem ideológiaként működik tovább, hanem magától értetődő gyakorlatként. A világ ma egy politika utáni valóság szélén áll, amelyben a liberalizmus értékei oly mélyen beágyazódnak az átlagemberbe, hogy nem is észleli: egy ideológia működik körülötte. Ennek következtében a liberalizmus a politikai diskurzus teljes kisajátításával fenyeget, valamint azzal, hogy a világot teljes egyformaságba süllyeszti, elpusztítva mindazt, ami a különböző kultúrákat és embereket egyedivé teszi.
Alexander Dugin (1962) a posztszovjet korszak egyik legjelentősebb orosz szerzője és politikai kommentátora szerint ezen apokaliptikus helyzetből való kikerüléshez negyedik ideológiára van szükség. Olyanra, ami tradicionális metafizikai megalapozottsággal a háta mögött átrostálja az első három romhalmazát, használható elemek után kutatva, de eközben új és egyedi marad. A szerző nem pontról pontra meghatározott programmal áll elő, hanem körvonalazza azokat  a jellemzőket és témákat, amelyek körében mindez kibontakozhat.

A NEGYEDIK POLITIKAI ESZME

A modern kor összes politikai rendszerét három különböző ideológia szülte: az első és legrégibb a liberalizmus, a második a marxizmus, a harmadik pedig a fasizmus. Az utóbbi kettõ megbukott, s eltûnt a történelembõl, az elsõ pedig nem ideológiaként mûködik tovább, hanem magától értetõdõ gyakorlatként. A világ ma egy politika utáni valóság szélén áll. A liberalizmus értékei olyan mélyen beágyazódnak az átlagemberbe, hogy nem is észleli: egy ideológia mûködik körülötte. Ennek következtében a liberalizmus a politikai diskurzus teljes kisajátításával fenyeget, valamint azzal, hogy a világot teljes egyformaságba süllyeszti, elpusztítva mindazt, ami a különbözõ kultúrákat és embereket egyedivé teszi.

Alexander Dugin (1962) a posztszovjet korszak egyik legjelentõ-sebb orosz szerzõje és politikai kommentátora szerint ezen apokaliptikus helyzetbõl való kikerüléshez negyedik ideológiára van szükség. Olyanra, ami tradicionális metafizikai megalapozottsággal a háta mögött átrostálja az elsõ három romhalmazát, használható elemek után kutatva, de eközben új és egyedi marad. A szerzõ nem pontról pontra meghatározott programmal áll elõ, hanem körvonalazza azokat a jellemzõket és témákat, amelyek körében mindez kibontakozhat.

Oldalak